Rettenthetetlen hírű vitézek
Miután Fekete Sárkányszív magával hurcolta Keleti Hajnalt a Hold háta mögötti messzi-
messzi csillagra, az Átváltozás Csillagára, és miután szövetséget kötött, vértestvérséget
fogadott Vörös Sárkányharcossal, teljesen megváltozott, mint akit kicseréltek. Attól kezdve
megszállottan védelmezte a gyöngéket, az elesetteket, s ha derékszíján fölizzott a fekete
sárkányszív a csaton, amelyről nevét kapta, mindig tudta, hogy kihívója akadt létrehozói, a
gonosz sárkányok körében, s azonnal táltosára pattant harcra készen. Ilyenkor a vértestvéri
szövetség révén Vörös Sárkányharcos is tudomást szerzett a kihívásról, s azonnal testvére
segítségére sietett. Nem volt az akkor sem másképpen, ha Vörös Sárkányharcost hívta ki az
ellenség: olyankor Fekete Sárkányszív sietett az ő segítségére. Számtalan harcot vívtak meg
így egymás oldalán, s nem akadtak legyőzőre: rettenthetetlen hírük, vitézségük bejárta az
egész földtekét, s mindenki tisztelte őket az emberek körében, s tiszteletnek örvendtek a
Sárkányok Népe körében is, mivel a Fekete Sárkányütközet és a Vörös Sárkánycsata öldöklő
harcaiban, véres küzdelmében is részt vettek egymás oldalán, s nem görbült hajuk szála sem,
pedig nem kímélték életüket a küzdelem során.
Egyik hajadon sem az igazi
Fekete Sárkányszív magában sóhajtozott Keleti Hajnal láttán, mert immár tudta, hogy nem
bírhatja szívét, ám sóvárogva vágyott olyan csodálatosan szép, erős, bátor társra, mint Keleti
Hajnal, hogy megoszthassa vele életét. De akárhány elrabolt hajadont mentett ki a gonosz
sárkányok karmai közül, egy sem dobogtatta meg szívét, egyik sem érintette meg lelkét, pedig
szebbnél szebbeket ragadtak el a magas levegőégbe, ahová a sasok sem követhették őket
röptükkel; vagy víz alatti palotáikba merültek alá a halálra vált szépséges lányokkal, s Fekete
Sárkányszív sok-sok ilyen hajadont mentett meg a haláltól, s egy sem akadt köztük, aki
visszautasította volna őt.
Nincs maradása többé
Fekete Sárkányszív azonban mindegyre sóhajtozott, ha nem látták, s egy szép napon
elhatározta: nincs maradása többé Vörös Sárkányharcos házában, mert boldogsága látványa
fájdalmat okoz neki. Ezért elhatározta: lovára pattan, rábízza magát a táltos ösztönére, s megy,
amerre az viszi.
Oda is állt Vörös Sárkányharcos elé, aki szomorúan vette tudomásul testvére döntését, s épp
búcsúkívánságaival halmozta el, amikor előtermett valahonnan Keleti Hajnal, aki így szólt:
Édes férjem, régóta élünk már itthon, rég harcolunk egymás oldalán, s immár régóta lakik
velünk testvéred, Fekete Sárkányszív. Mióta apám házából eljöttem, nem láttam elhagyott
anyámat, apámat, testvéreimet, s igencsak belesajdult szívem a vágyakozásba, hogy ismét
láthassam őket! Ezért kérlek, engedd, hogy meglátogathassam szüleimet és testvéreimet, s
mivel tudom, nem éreznéd biztonságban gyermekeidet s engem, arra kérlek, ha teheted, kísérj
el engem oda gyermekeinkkel! S még egy kérésem volna, édes férjem, amit bizonyára nem
esik majd nehezedre teljesíteni: nemhiába vagyok asszonyod és gyermekeid anyja, nem
véletlen neveznek Keleti Hajnalnak: hosszú ideje látom, mint emészti a bú titokzatos mételye
testvéred, Fekete Sárkányszív szívét. Azt nem tudom, mi az oka, de kérlek, hívd meg őt is
magaddal apám házába, s meglásd, mielőtt útra kelne oda, ahová halaszthatatlan teendői
szólítják, jót fog neki is tenni egy kis változás!
Így szólva várta, mit válaszol Vörös Sárkányharcos.
„…ahol az én házam áll, ott a te házad is,…”
Ő pedig Fekete Sárkányszívhez fordult:
Keleti Hajnal igazat beszélt, testvérem! Nincs olyan halaszthatatlan dolog, amely ne érne rá
addig, míg vendégeskedhetsz ott, ahol szívesen látnak. Ahol én lakom, ott a te lakhelyed is;
ahol az én házam áll, ott a te házad is; s ahová elmenendő vagyok, ott a helyed mellettem
neked is, mivel testvérem vagy. Ha bánat emészti szíved, oszd meg velem, testvéreddel, s
megkísérlek segíteni rajta, vagy legalább enyhíteni.
Ám Fekete Sárkányszív nem fedte föl titkát, viszont beadta derekát: ő is útra készült a
gyermekekkel és apjukkal-anyjukkal, akikhez testvéri kötelék kötötte.
A legkeletibb országban
Így azután hosszú előkészületek után elindultak a legkeletibb szigetre, ahol Keleti Hajnal
családja uralta az országot, s szerencsésen meg is érkeztek oda. Hej, nagy volt a viszontlátás
öröme! A vén szülők azt sem tudták, hogyan kényeztessék a fiúkat, s tisztelettel és szeretettel
fogadták Fekete Sárkányszívet Keleti Hajnal és vejük testvéreként. Fekete Sárkányszív jól
érezte magát a legkeletibb országban: a hajnal első sugarai már kedvenc táltosán találták,
vadászott, barangolt, lovagolt, táltosháton hasította a levegőeget, megmártózott az aranyló
sugarú patak vizében, s kezdett magához térni bánatából.
Harcok itt nem háborgatták őket, nyugalom, béke és boldogság vette őket körül. S akkor egy
szép napon, amikor már jó ideje vendégeskedtek a legkeletibb országban, Keleti Hajnal szülei
izgatott készülődésbe fogtak. Mint kiderült, Keleti Hajnal testvérhúgát, Keleti Szélt várták
haza barátnőjétől, aki palotájuktól hétnapi járóföldre vendégeskedett, s jó ideje nem járt már
otthon.
Fegyverbe!
Ám amikor már épp megérkezett volna, a palotába egy halálra várt kisinas érkezett
lóhalálában, arcra borult és rémült szavaiból alig tudták kivenni, mi történt:
Uram, úrnőm, rettenetes borzalom… nem merem elmondani, esedezem… Keleti Szél…
úrnőm, a kisasszony…
De hát mi történt? Nem esik bajod, ne félj, nem lesz semmi bántódásod, csak beszélj! – szólt
az uralkodó.
Uram, leányod egy rettenetes, bíborpikkelyű, hosszú karmú, tűzokádó sárkány rabságába
esett… Kiragadta őt a rusnya bestia a gyaloghintóból, lángcsóvát vetett a hintóra, a hordozók
mind egy szálig szénné égtek… én földre vetettem magam rémületemben, s csak azt láttam,
ahogy a magas levegőégben elfordul a beste sárkány Keleti Széllel a Sárkányok Földje felé –
nyögte rémülten a hírhozó.
Fegyverbe! Utána! Aki visszahozza, azé a keze!
Jaj, mi lesz vele, édes uram, mi lesz Keleti Széllel, édes leányommal?
Édes uram, Vörös Sárkányharcos, jöjj velem, nem hagyhatom őt!
De hát hol ragadta el őt a hintóból a Bíborpikkelyű Sárkány?
A Nap és Hold tisztásának kellős közepén – szepegte a hírmondó kisinas.
Bíborpikkely nyomában
Aki vitéz csak találkozott a palotában, mind fegyvert öltött, lóra kapott, a hadsereg űzőbe
vette a sárkányt, de nem akadt senki Bíborpikkely és Keleti Szél nyomára. A Nap és Hold
tisztásán pedig ott hevert egy ezüstcsat, amely Keleti Szél kibomlott hollófekete tincseiből
hullott alá. Észrevette azt Keleti Hajnal, s megszemlélte vele Vörös Sárkányharcos és Fekete
Sárkányszív, akinek övén a fekete sárkányszív bíbor lángokban tört ki, s szüntelen lövellte
őket magából.
Fekete Sárkányszív táltosával röpült Bíborpikkely nyomába, s követte őt testvére, Vörös
Sárkányharcos és annak felesége, Keleti Hajnal. Ám Fekete Sárkányszív túl lassúnak érezte
lova iramát, ezért fölélesztette szívében a sárkánytüzet, amit már hosszú ideje nem tett, s így a
gondolatnál is gyorsabban űzte a bestiát. Harcostársa és Keleti Hajnal alig győzte követni őt.
A sárkánytűz izzása megvilágította Fekete Sárkányszívnek Bíborpikkely röptét, s megmutatta
célját is: a Vörös Sárkánysziklához tartott zsákmányával, s már elég közel járt hozzá.
Minden sárkányok ereje
Akkor Fekete Sárkányszív nagyot fohászkodott magában, erre minden sárkányok ereje
beleköltözött, s annak segítségével utolérte, s meg is előzte Bíborpikkelyt a Vörös
Sárkánysziklánál. Mire az odaért az ájult lánnyal, Fekete Sárkányszív már felkészülten várta.
Bíborpikkely pedig a szikla fölött irdatlan magasságból aláejtette Keleti Szélt, aki tehetetlenül
zuhant alá, egy szempillantásra magához tért, majd a látványtól ismét elájult.
A sziklán azonban várta őt Fekete Sárkányszív, aki elkapta, a szikla oldalában lévő rejtekbe
fektette gyorsan, s fölkapott táltosára, hogy bosszút álljon Bíborpikkelyen.
Bíborpikkely összes pikkelye izzani kezdett, bíborlángokat lövellt a rettenthetetlen sárkányölő
vitézre, de ő ismerte a sárkánytűz fortélyát, s tudta, ha ellentűzzel él, nem égetheti meg a
lángja. Így is tett, s fekete lánggal emésztette Bíborpikkely gonosz lelkét. Ám Bíborpikkely
megindította a harcot a sárkányok égi fegyvereivel, s ekkor Fekete Sárkányszív zuhanni
kezdett. Táltosa azonban aláröpült, elkapta, s ekkor ért oda Vörös Sárkányharcos, aki
segítségére sietett. Keleti Hajnal előbb húgát kereste meg, majd ő is Bíborpikkelyre támadt. A
háromszoros túlerővel szemben a bestia egyre jobban gyengült, mert ekkor már három olyan
ellenféllel harcolt egyszerre, aki egyaránt járatos volt a fegyveres és a gondolati harcban, s
akinek akarata áthatolhatatlan páncélt jelentett Bíborpikkely akarata ellenében. Ekkor
Bíborpikkely segítségül hívta minden gonosz sárkányok öreganyját, a Sárkányboszorkát, de
Fekete Sárkányszív egy óvatlan pillanatban beletaszította Sárkányboszorkát Bíborpikkely
lángjaiba, s azzal egy ellenséggel kevesebb maradt, majd egyesült erővel legyőzték
Bíborpikkelyt.
Három aggódó arc
A sárkány bíborszikrákat szórva lehelte ki beste lelkét, épp időben, mert már ébredezett a
Sárkányszikla oldalán a rejtekben Keleti Szél.
Akkor három aggódó arc hajolt fölé egyszerre, de ő csak Fekete Sárkányszív íves, fekete
szemöldökét, zöld szemének aggódó szikráit látta, a forradást észre sem vette arcán, ahogy azt
sem, hogy száz sebből is vérzik, s azt sem, hogy rég nem látott nővére és sógora legalább
olyan aggodalommal tekint rá, ahogy a sárkányölő vitéz.
Mert akkor sóhajtott egyet, fölnyitotta smaragdzöld szemét, fölhúzta félkör alakú
szemöldökét, cseresznyevirág arcába visszatért az élet, fekete fürjei rakoncátlanul
meglebbentek, rózsapiros ajkát szóra nyitotta, s megkérdezte:
Mi történt velem, hol vagyok?
Az egyetlen vitéz
Amire a választ el sem akarta hinni, s igaz, hogy hárman mentették meg, de akinek szívét
adhatta, egyetlen vitéz volt csupán. S az egyetlen vitéz szívét rabul ejtette a smaragd-tekintet,
a cseresznyevirág üdeségű arc, a hollófürtök, az apró, kecses termet, s legfőképpen könnyed
járása, amely olyan volt, mint amikor a rózsaszirmokat meglebbenti a hajnali szellő, mert
tündérek hágnak rájuk. Muzsikáló hangja pedig édes zene volt Fekete Sárkányszív fülének, s
a söprűs pillák alól kivillanó huncut tekintet kárpótlást ígért minden búbánatért.
Lovára ültette maga mögé, Vörös Sárkányharcos és Keleti Hajnal pedig szintén nyeregbe
pattant, s így érkeztek vissza a legkeletibb birodalomba a palotába, ahol már minden fehérlett
a gyász jeleként.
Fölharsantak a harsonák
Amint a levegőeget hasító három táltost megpillantották, megszólaltak a kürtök, fölharsantak
a harsonák, s az udvar népe kitódult csodalátni. S a csoda be is következett: az elrabolt és
visszahozott Keleti Szél kecsesen libbent a nyeregből a földre, s tért meg szüleihez, akik
boldogsága nem ismert határokat.
Az a szokás, mint tudod, fiam, hogy hét esztendőt leszolgál leendő felesége szüleinél az, aki
asszonyt akar vinni a házához, mégpedig ez az állhatatosság és a hűség próbája. De ez esetben
kivételt teszek és eltekintek ettől a szokástól, hiszen a biztos haláltól mentetted meg
gyermekemet. Ha te is úgy szeretnéd, s ő is, vedd őt feleségül!
Fekete Sárkányszív boldogsága nem ismert határokat, hát még, amikor Keleti Szél fölvetette
fejét, haját hátrarázta, s szemlesütve, mégis ragyogva így szólt:
Eleddig nem gondoltam férfira, apám, mint jól tudod, szívem nem húzott senkihez, de
Fekete Sárkányszívhez szívesen megyek feleségül, s nem azért, mert így kívánod, vagy mert
adott szavad nem szegheted meg, hanem mivel rabul ejtette szívemet.
Hét országra szóló lakodalom
Így történt, hogy Fekete Sárkányszív és Keleti Szél egybekelt, hét országra szóló lakodalmuk
híre szertefutott a világban, s egyre özönlött a tömérdek meghívott és hívatlan vendég, s vége-
hossza nem volt a nagy örömnek és boldogságnak.
Majd mikor megunták a lakodalmat, fölpattantak Fekete Sárkányszív táltosára, s elröpültek
annak hajlékába. Hosszú életük során sűrűn vendégeskedtek testvéreiknél, s látták őket is
vendégül, sok harcban vettek még részt, s gyermekeik is születtek, akárcsak Vörös
Sárkányharcosnak és Keleti Hajnalnak. De ők sosem feledték Keleti Szél tekintetét, amikor
három megmentője közül csak egyet látott, s föl is emlegették néha…
2009.07.16., J. W. Cassandra
