J. W. Cassandra: Sibylla
– Létrehoztam nagy művem,
Mit sugallt az isteni ihlet:
Hagyd, hogy megérintsen,
Tied lehet a lét minden kincse!
Barlangom óv, hová te jöttél:
Kezedben a semmi kilincse,
Tudaton nem-tudás bilincse:
Könyveim sora mit sem ér,
Tán úgy is véled: megfizettél
Üres semmivel minden bért…
Könyveim az isteni szózat,
Mik istenivé bűvölik valódat,
Ám csak ha megfizetted adódat!
Nem fizetsz isteni könyvekért?
Fizesd meg jajjal, vérrel a bért!
Lángbetűkért lángoló lény a bér!
S könyvet, istenit, láng emészt.
Száza is egyként lángolva elég,
Ha nem fizetsz meg isteni bért:
Lángba nyúlj, lángoló utolsóért!
S ha üszkös lapokat kínnal oltasz,
Ha olvasol is isteni, égő szókat,
Tudatod ebből meg mit sem ért:
Kulcsa az elhamvadt, ez maradék…
Dőre vagy, méltatlan isteni szókra,
Vesd bár magad éhesen utolsóra,
Isteni könyvem marad isteni talány,
Száz élet múlva se érted meg talán…
Nem fizetted meg, mit az Isten kért –
Megfizeted vérrel, lánggal e bért…
Emberi gőg nem törhet le isteni jóst:
Mit rám bízott, őrzöm az isteni szót…
Isteni szó: örök titok, s rám bízatott.
- 10. 03., J. W. Cassandra
