W. Cassandra:
Szirom hull alá könnyeként
A Bölcs tévedésünk szivárvánnyá oldja:
Kiigazítván, égi orcává rója;
Ráfesti örök lét örök küldetését,
S midőn megkezdődik áldozó virág-lét,
Szirom hull alá értünk könnyeként.
Bármint vétesz, vezekelsz: a Bölcs megért.
Vétségedért fizet, míg áldozó benne lét,
S ha vezekelsz: megérett rá benned a Lélek,
Lótuszágyáról sziromkönnye hull érted.
Amikor megérted, visszatérhetsz végre!
- 04. 06., J. W. Cassandra