Vanity
~ by J. W. Cassandra
The soul is sobbing:
– Everything may happen only once,
only once!
The Voice is asking:
– And what about the reiterations
that give the rhythm?
– Only once, since it is infernal, since it aches,
since it burns…
– It is more etched that encore,
that makes you
face to your profound self,
that shows you up
such as you have seen ever
but, you denied.
– Oh, silence, please, no more!
– Reiteration gives rhythm of life,
that engraves bed of epoch…
But, let it be: let be eased merciless judgement,
let be a cradle you rest: I treat you gently…
– Let for it be praise to you, Sage Word!
– But, this mercy follows the obstacle…
If I don’t judge you enough hard,
you will get out of control…
– Oh, no, no, I promise! – and the soul
is dancing.
The Voice repeats itself: it is an echo
for deaf ears,
its voices keep emanating through epochs
and, keep returning.
Where is the soul in the meantime?!
10/11. 2019., by J. W. Cassandra
Hiábavalóság
~ Hungarian Version
Zokog a lélek:
– Minden csak egyszer történhet meg,
csak egyszer!
Kérdi a Hang:
– S akkor mi van az ismétlésekkel,
ami ritmust ad?
– Csak egyszer, mert pokoli, mert fáj,
mert éget…
– Jobban bevésődik, ami újráz,
ami téged
szembenézni késztet mélységes magaddal,
fölmutat
olyannak, amit láttál mindenkor,
ám eltagadtad.
– Ó, hallgass, kérlek, ne tovább!
– Az ismétlődés adja lét ritmusát,
az vési korszaknak ágyát…
Ám legyen: lágyuljon kegyetlen ítélet,
legyen bölcső, miben fekszel: kíméllek…
– Hála legyen érte, Bölcs Szó!
– Ám e kegy után jő a buktató…
Ha téged meg nem ítéllek elég keményen,
elkanászodsz…
– Ó, nem, nem: megfogadom! – s a
lélek táncol.
A Hang ismétli önmagát: visszhang
süket fülnek,
hangjai korszakokon át áradnak ki,
s visszatérnek.
Közben hol van már a lélek?!
- 02. 02., J. W. Cassandra
