J. W. Cassandra:
Hollófürtjeidről álmodom
Hollófürtjeidről ha álmodom,
Játékosan meglibbenti a szél,
Hollófürtjeidet egy ágba fonom,
S titkokat susog a kósza szél.
Hollófürtjeiden át csillag ragyog,
Ma látom végre átsejlő égen;
A csillag kacag, létemből elrabol:
Tegnap lett hollófürtű léted.
Hollófürtjeidről csak álmodom:
Ez volt egykor minden büszkeségem,
Ma álomban csillagúton gázolok:
Kinyújtom kezem – hátha elérlek!
Majd fordulok egyet ágyamon:
Az alvó végleg valóra fölébred –
De a csillag – szemed – még átragyog
Végtelen, elérhetetlen messzeségen:
Biztató fénye álomból átcsorog,
Eláraszt szerető, hű lényed.
Hollófürtjeiden át csillag ragyog:
Megmutatja, hol talállak téged!
Már éberen, csillagra fölhágok:
Kinyújtom kezem – végre elérlek!
Hollófürtjeidet egy ágba fonom,
S dalolok titoksugdosó széllel…
- 10. 05., J, W. Cassandra
