Láttam egy pillangót
A levendulatengeren:
Fecskefarkú szálldosott
A virágokon szelíden.
Szárnyait rezgette
A kékeslila tengeren,
S sziromsóhaj kelt:
– Lehetnél nekem a jel!
Lehetnél a jel nékem,
Mi az örök életé!
Ám a fecskefarkú némán
Elszállt, hervadó virág
Szégyene remegett nyomán…
S ezt közelről láthatám;
Távolról a virágtenger kéklőn
Örök maradt, csak a fecske röpdös…
- 06. 30., J. W. Cassandra
