Mikor a fák nem nőnek égig,
A bűverő sem hajt, mivégre kéne?
Akkor se feledd: kísérnek mégis,
Bennük rejlik léted ígérete…
Mikor a fák mind kidőlnek,
Mert kezed fog rájuk gépeket,
Ők e lelket védik meg tőled –
Ki voltál, ám eladtad lényedet…
Mikor a fák égig érnek,
Varázslat-titkot ígérnek,
Lombjuk a bűvös zöld igézet –
Mikor csak elindul léted.
Mikor a fák égig érnek,
Hajnalod letűnt végleg,
Lombjuk ég alkonyfényben,
Mikor, ím, véget ér léted…
- 03. 06., J. W. Cassandra
