Föld meghasad, ég leszakad,
Lángnyelvek nyaldossák a leget,
Mélység torkán áttörő lángtenger
Vegyül égkék-mély feketeségbe…
Kigyúl a láng, tombol orkán,
Végigszáguld égen-földön zivatar,
Így szánt végig a fájdalom
Tüzes-feketén bénuló ujjaimon,
Zongorázom fekete fájdalom dallamát
Bénán – hallgasd e fekete futamot,
Halld tüzes nyiladását,
Érezd égretörő ívét, sötétség-hozó
Gyötrelmét kígyóként marni!…
S ha föld meghasad, ég leszakad,
Válaszul csak a visszhang marad:
– Mondd, csituljon a fekete fájdalom!
Mondd, ez még mindig én vagyok?
Mondd, csituljon a fekete fájdalom, dalom!
Mondd, ez még mindig én vagyok, vagyok?…
Válaszul csak a visszhang marad…
- 10. 23., J. W. Cassandra
