Mint kedves emlék,
A Csodák Napja ma
Ismét felragyog vala,
Mint kedves emlék,
A Csoda illata árad,
Mi virágba borít fákat,
Mint kedves emlék,
Midőn új létre nyílnak,
A Csodák Kapuja megnyílhat.
Bimbó, szirom fakaszt, szépség,
Illat az, mi táplál téged, lélek,
Új út idéz meg, csoda, téged.
Most búcsút veszek tőletek,
Megénekelni a Szépséget, s
Csodákat megénekelvén, visszatérek!…
- 01. 17., J. W. Cassandra
