Holnap lesz a napja,
De mire ébredek,
Jelen idő: ünneped –
Sehol te vagy csak,
S születésnapod így
Nem boldogság napja –
Emléked elborít,
Hiányod uralja.
Nem a gyász, keserű
Önvád sem, mi torkot
Szorít – a hiány hegedül
Dallamot, szívszorítót.
A remény élt: hátha
Visszatérnél újra!
Álmok könnye keserű,
Ébredés valóra.
A hiány teljessége
Pulzál még ereimben
Vérem helyett, éltet:
Éltél huszonegy évet.
S ha még köszönthetnénk,
Volnál vénnél vénebb:
Ma volnál ötvenöt éves.
Köszöntőm: kísértet…
Hiány-teljességedben élek.
- 09. 10., J. W. Cassandra
