J. W. Cassandra:
Gyászos hajnal
Éledj, ó, gyönyörű hajnalfény!
Eljött a legkeserűbb gyászidény:
A katasztrófa, ím, kitört reánk,
Ki tudna tenni, ajtót bezárt…
Embertömegek tűntek el,
Utolsó ölelés hiánya szüntelen…
Ki tudna tenni, bezárt ajtót –
Fájdalom, sikoly, sírás égig hatol…
Csak állunk keserves gyászban,
Segítő kéz kell e gyászórában…
És jajszónk jajdul a Könyörületesért:
Könnye bűnt eltöröl, sorsot cserél…
Könyörülő orcából tekint alá
Könyörülő isteni szempár:
Részvét-könnyei peregnek,
Szivárvány-zsoltár zeng, éretted…
Könyörülő orcán lepereg a könny,
Ki aláhull, lesz rajta igazgyöngy:
Ékkővé táruló lénye így rebben,
Könyörülő kegye fénylik benne.
Könyörülő dala zendül érette…
- 02. 08., J. W. Cassandra
