A lélek, ha a fény világol,
Röppenő pille szép virágon.
A lélek, ha az éj talpa bársony,
Csillagok dalával érted táncol.
De jaj, ha a fény elsötétül,
A lélek kiszárad, virág nélkül!
De jaj, ha érleli keserű bánat,
A lélekből fekete lyuk, mi támad.
Fekete lyuk, forgó fekete bánat,
Mióta levetted földi test-ruhádat,
S a pillangó-lét puszta emlék,
A forgó fekete lyuk neve: nemlét!
A lélek, ha a világba árad,
Védtelen, sosem lehet örök:
A lélek, ha védtelen, a bánat
Fekete lyukká forogja: börtönöd.
A lélek vagy, ha fénylő léte,
A lélek vagy: zuhanó emléke.
- 08. 12., J. W. Cassandra
