J. W. Cassandra: A Fa, 4. rész

17 Likes Comment
  • Save

És nem figyelmeztethette a törzsére fejszét fogó embert másként, mint nyöszörgéssel, s ág-karjaival villámért fohászkodott: hasítsa őt ketté, hogy állva halhasson meg! Mert ez a jutalom a fa élete végén: ha állva halhat meg, nem élt hiába…

 

Ám a villámcsapás késett, s a Fa kidőlt. Pusztán kihunyó tudata érzékelte még, hogy fa-testvéreit is elérte ugyanaz a végzet, s az ítéletidő megérkezett…

 

Mert minden mulandó, csupán a körforgás örök. Mert minden mulandó, ám a változás örök: ha a körforgás embere végül valaha változik, változnak a létkörök… Hogy ez hogyan és mikor következik be, azt a Fa nem tudta: fa-léte emlékei nem utaltak rá. Mégis biztos volt benne, hogy eljön…

 

S a Fa sóhajtva megadta magát sorsának: alámerült, hogy előbb a tőzeg, majd a lignit lassú, fojtó évmilliók során létrejöhessen.

 

 

  1. 01. 27., J. W. Cassandra
  • Save

You might like

J. W. Cassandra

About the Author: J. W. Cassandra

I’m a teacher and a registered author either, at Artisjus as a writer and a poet in Hungary. I love forests, butterflies, flowers.

Leave a Reply

0 Shares 786 views
Share via
Copy link
Powered by Social Snap