J. W. Cassandra:
A mandulaág és a csupasz fa
– Lépj közelebb, ó, megújító
Tavasz! –
A mandulavirágok így sóhajtottak.
– Légy óvatos: könnyen lehet áruló a
Tavasz!
Elragadja majd rólad köntösöd,
Meglásd! –
Így óvta a csupasz fa a szép
Ágat.
-Csupán az vagy, ami én is:
Bitang…
– Nem, én szépségem ágaimra
Vettem,
A jövő reményének virággá
Lettem.
Majd jött a Tavasz hirtelen,
S áhítattal, némán csak álltak
Elébe;
Léptei, lágy mormoló igézete
Elébe:
A múlt kézen fogta a jövendőt, s
Vele
Az idő újra egy, mi árad rajtuk át,
Veled.
03. 31., J. W. Cassandra
