Megjött a tavasz, s vele a fény:
Udvaromon szálldosott lepke röptén.
Sárga szárnya hordozott aranyfényt,
Így üdvözölt lebbenő röptén.
S amint ma ismét kiléptem én,
Holtan hevert a földön szép lepkém…
Sárga szárnyán hord halált, nem él –
Megdermedt tavaszán kihunyt a fény.
Könnyedén lebbent még tegnap körém,
Tavaszi újulás hírnöke, arany-lény.
S immár elvitt magával tavaszi fényt:
Sárga szárnyán holtan dermed aranyfény.
Mégis örülök, hogy látva láthattam:
Pillangó röptével lelkem áthatja.
Sárga szárnya emlékként rebben még –
Holtában is őrzi az égi aranyfényt.
- 03. 24., J. W. Cassandra
