J. W. Cassandra:
Az Idő fogytán
Ráncos, rút vénasszony
lesz belőled is idővel,
ha megéred,
az ám!
A fiatalság, szépség
emlékműve csupán,
mi a tükörből
visszabámul rád.
Ha leveted ifjúság-álruhád,
marad-e vén arcod
menedékében
erény, igaz, mi szépséget
kölcsönöz öreg, ránc-szántotta
arcodnak?
Vagy puszta tükre az arc
ifjúi gonosz indulataidnak?
Kiül a rosszindulat
arcodra, vés ráncnál
mélyebb rútságokat,
s ki rád néz, borzadva
látja: az Idő túl gyorsan
tovarohant!
Megfosztott minden kincsedtől,
ha erények fogytán
vénültél meg;
de széppé varázsolja öreg
arcod, ha ifjúságodban is
őrizgetted.
A jóság, az igaz szív
a ráncokat elkendőzi
még százötven éves arcon is;
szép marad, bár megvénült,
aki életét igazként építi.
2006, J. W. Cassandra
