Lelkem fürdőzik fényében
Feltétel nélküli szeretetednek –
Lelked fürdőzik fényében
Feltétel nélküli szeretetemnek…
Szeretetünk búvópatakká csordul,
Fagy-tengerhez indulunk, visz utunk…
Midőn tengerpartot érünk majd,
A jég felolvad e búvópatakban.
A tengerparthoz érkezik a folyó,
A Mennyekbe érkezik a folyó –
Amint fent, úgy lent –
A révbe érkezik el a szeretetfolyó,
És egy új létben lángol, mint a Nap:
Mennyei folyó, túlcsordul kapukat –
Sodor magával jövendőt, múltakat –
Tengerbe áradván, megmarad: búvópatak…
Minden halandó, örök csak a szeretet marad…
- 04. 07., J. W. Cassandra
