Ne könnyezz, ha fúj a szembeszél!
A száj hallgat, csak a szív beszél…
A szív, melyet bánat férge rágott,
A szív, mely már rég halni vágyott…
Ám mégis él még, és élni akar újra!
Mert féregrágta lyukak így tudnak
Ép szívvé összeforrni: az öröm
Foltozza be hiány-börtönöm…
Örömöm: megtaláltál végre s látsz,
Megtaláltalak végre, látlak hát!
S a fénysebek begyógyulnak újra,
A száj nem, a szív dala tudja…
Ne könnyezz, ha fúj a szembeszél!
A száj hallgat, csak a szív beszél…
A szív, mely még egyszer látni vágyott,
A szív: lelkednek bont szép virágot…
- 05. 06., J. W. Cassandra
