J. W. Cassandra: Fénylő titok
Köszönt végre, új nyár, a rózsa,
Köszönt félig csukott bimbója.
Virágzása küszöbén a szél óvja,
Kinyílásra serkenti a Hold csókja…
Köszönt végre, új nyár, a rózsa,
Köszönt bimbóba zárt valója.
Virágzáshoz félénk, eső mossa,
Pompáját megfesti a Nap csókja.
Sugárzó szépségét aranyozza,
Félénk báját ezüstfény fodrozza:
Titkát szirommá szellő sugdossa,
Szirma bársonya lelked cirógatja…
Köszönt végre, új nyár, a rózsa,
Köszönt bimbózó titkokkal.
Ezüstporát a Hold rászórja,
Aranyfényét a Nap neki ontja:
Így lesz fénylő titok valója,
Így lesz lelked titka bársonya:
Köszönt ezüstfénnyel: Holddal,
Köszönt aranyfénnyel: Nappal;
Könnyét érted bársonnyá oldja…
- 05. 20., J. W. Cassandra
