J. W. Cassandra:
Lángtáncot lejtő pipacs
Vérvörös sziromtakaród
Fogva tart egy pillanatot,
S a pillanatnak vagy foglya,
Bár táncolván, nem tudsz róla…
Majd elillan a pillanat,
Sziromtakaród aláhull,
Megismerheted önmagad:
Tar szár és fej vagy, elárvult…
Míg vörös sziromtakaród
Fogva tartott egy pillanatot,
Mi fogva tartott: álom-való –
Ébredj! Ne félj látni valót!
Így vérvörös széltáncodban
S tar szár, tar fej lényegedben
Az élet szíve rádobban
Időn túli lényegedre…
Életteli pillanata éke,
Lángtáncot lejtő pipacs vére
Hull alá: pillanatörvény,
Fogoly és rabtartó örvény,
Mi folyvást alvó és éber…
- 05. 16., J. W. Cassandra
