– „Fölemellek téged!” – ígértem.
– „Tartalak, akár egy óriás!”
Ám oly parány vagyok, akár a porszem,
S mindentől távol, mi egykor volt…
Mind csupán régmúlt-darabok,
Üres ígéretként megmaradók;
De egységben maradunk örökre,
Semmi sem téphet széjjel,
Lélek a lélekhez, szív a szívhez…
Mindegy, miféle formák születnek,
Egyek leszünk, ha megidéznek:
Túl időn, túl téren, messzeségen…
- 05. 06., J. W. Cassandra