Ha éjbe hanyatlanak az árnyak,
Ha éjbe hanyatlanak a vágyak,
Ha útjaink folyvást elválnak,
Akkor is mindig megtalállak!
Vagyok érted az űr üressége,
Vagyok érted idő és nemléte,
Vagyok érted nap, hold, csillag;
Vagyok: létezni tanítlak.
Vagyok érted tavon ringó nádszál,
Vagyok érted árny s fény: vélem játsszál!
Vagyok szöcske fűszál hajló ívén,
Vagyok dobbanás léted nap-szívén…
Vagyok a nesz: lopakszom az éjben,
Vagyok a szél s ágon ringó fészked,
Vagyok a holdfény varázs-ezüstje,
Vagyok a lét lángja, ezüstfüstje…
Ha éjbe hanyatlanak az árnyak,
Ha végleg kihalnak a vágyak,
Perbe szállok érted léttel-halállal:
Akkor is mindig megtalállak!
- 04. 10., J. W. Cassandra
