J. W. Cassandra:
Sosem volt szárnya
Mindegy, mivel jöttél,
Mindegy, mi volnál:
Csupa kerékbe tört lét,
Csupa lázálom vár:
Ha éltél sok évet,
Tán rányílik szemed:
Csupa kardélre hányt élet,
S marad csupasz eged:
Ám nem fáj a zuhanás,
Sem a feledés csöndje,
Csak az, mi nem voltál,
Hisz kerékbe törtek…
Vagy rakéta voltál,
S lettél csak űrszemét –
Szól érted néma zsoltár,
Halld pokol-üzenetét!
Túl sok a kerékbe tört lét,
Túl sok, kit kardélre hánytak,
Pedig vagy a béke szigetén –
Mégis kivet a lét, e látszat,
Ölel feledés hulláma,
Mint néma hullámsír,
Nem emel angyal szárnya,
Csak keserű önvádad sír….
S könnyeid árja vegyül
Mennyei kar helyett mocsárba,
Kiért a Csillag hegedül,
Lehull: sosem volt szárnya…
Bár tört szárnyad lóg,
Emeld, ne lógjon hiába!
Bár lelked egyre zokog,
Ó, emeld föl tört szárnyad!
- 03. 06., J. W. Cassandra
