Nélküled az ég-törvények lehullnak,
Nélküled az ég nem lát több hajnalt…
Én mondám ezt kétségeimben néked,
S te a csillagokat, Holdat adtad nékem…
Így történt hát minden, ó, mily régen!
S itt az idő: ismét mennünk kell, széjjel!
Sem öröm, sem eltitkolt bánat nincsen,
Mi elmondhatná néked, e hajnal milyen:
Mintha volna a gyász örökké az éjben.
S én csak remélem: léssz a hajnal nékem!
Talán visszatérek majd kagyló képében,
S te léssz igazgyöngyöm nékem.
- 02. 28., J. W. Cassandra
