Gonoszok tanácsa
Abban a múlt ködébe vesző időben, amely a mai népek megjelenését megelőzte, s amelyet az emberemlékezet homálya takar, Vörös Sárkányharcos színre lépését követően összegyűltek a gonosz sárkányok a Föld minden zugából, hogy tanácskozzanak. A tanácskozást pedig a Négy Folyó Sziklabarlangjába hívták össze, oda hirdették meg, hogy ezzel is borsot törjenek a Négy Folyó Sárkánya orra alá.
Ám szándékuk meghiúsult: a bölcsek bölcse, a Négy Folyó Sárkánya betelepedett a Négy Folyó Sziklabarlangjába, s amikor surrogva-zúgva érkeztek a gonosz sárkányok – akiknek fekete lelkét a fekete pikkelyek mutatták külsejükön -, kidugta fejét a barlangnyíláson:
– A hely már foglalt! Továbbképzés miatt tanácskozásra alkalmatlan… – s lángcsóvát fújt feléjük nyomatékképpen, ami megperzselte a fekete pikkelyeket a testükön, attól fogva borították a gonosz sárkányok testét tetőtől talpig vörösen izzó szélű fekete pikkelyek.
Az óceán partján
A gonosz sárkányok féltek a Négy Folyó Sárkányától, s meggyőződhettek arról, hogy igazat mondott: már készültek a jó sárkányok leszállni, ereszkedtek a barlangnyílás felé, s túlerőt jelentettek a Négy Folyó Sárkányával számukra. Ezért megfordultak a levegőben, elröpültek az óceánhoz, hogy megperzselődött pikkelyeiket lehűtsék, s végül is az óceán partján tanácskoztak. Hosszú ideig tanakodtak, mit lenne a legjobb Vörös Sárkányharcos ellen bevetni, mire azt határozták, hogy megalkotják az ellenfelét, aki méltó és képes lesz őt legyőzni is, mert akkor nem kényszerülnek erőiket folyvást megosztani az emberek, a jó sárkányok, és harcosuk között.
Fekete Sárkányszív életre kel
Ahogy határoztak, úgy is cselekedtek, fekete sárkányvérüket rácsorgatták egy kerek, lapos kavicsra, amelyre előzőleg sárkánykarmokat és -pikkelyeket helyeztek, sárkánylánggal bevonták, s az izzó anyagból kiformálódott egy vitéz: testét fekete sárkánypikkelyekből álló páncél fedte, a pikkelyek széle vörösen izzott, akár a tűz, lábán ugyanilyen vért, fején sárkánysisak, derekán sárkánykarmokkal díszített öv, amelynek csatján fekete sárkányszív sötétlett, s amely harc közben vörösen izzott, akár a tűz. Ez adta erejét, tudását, s erről nevezték el Fekete Sárkányszívnek. Fekete Sárkányszív azonnal képes volt küzdeni a harcok minden nemében, akárcsak létrejöttekor Vörös Sárkányharcos, s minden harci fogásnak, a fegyverekkel való bánásmód minden csínjának-bínjának birtokában volt.
Hívatlan vendég
Mikor a sárkánytűz elhamvadt, s helyén ott állt Fekete Sárkányszív, a levegőég hirtelen vörösen fölizzott, körben szerteszórva vöröslő szikráit, s lángot vetve, mindennemű fegyverrel egyszerre támadva, szemöldökét összevonva megjelent Vörös Sárkányharcos. Azonnal rá is lőtt Fekete Sárkányszívre, akit a támadás készületlenül ért, s meg sem várva, hogy ellenfele fölocsúdjon, a gonosz sárkányokra rontott, akár a förgeteg. Majd amikor vérbe fagyva feküdt mindahány gonosz sárkány, s Fekete Sárkányszív is, így szólt hozzájuk:
– Addig kell a kígyó fejét eltaposni, amíg nem támad! – azzal egy vörös lángcsóvában, amely körbelövellt minden irányba, eltűnt.
Sértett büszkeség
Fekete Sárkányszív pedig szörnyű bosszút esküdött, amit létrehozói, a gonosz sárkányok csak tovább szítottak sértett büszkeségükben. Attól kezdve Fekete Sárkányszív a legváratlanabb helyzetekben és pillanatokban támadt rá Vörös Sárkányharcosra, s ádáz küzdelmük végeszakadatlan tartott. Hol Vörös Sárkányharcos, hol pedig Fekete Sárkányszív győzött, küzdöttek fegyverekkel, azoknak minden nemével; küzdöttek gondolataik erejét összemérve, akaratukat egymás ellen feszítve; küzdöttek ébren és álmukban, s küzdöttek egyszerre minden világban is. De akárhol, akármilyen fegyverrel, módon estek is egymásnak, a szerencse hol az egyik mellé pártolt, hol a másikra mosolygott, mivel mindkettőjük mögött ott rejtőzött létrehozóik, a jóságos, illetőleg a gonosz sárkányok ereje, tudása és támogatása, s ahogy a sárkányok nem tudták egymást végleg legyőzni, úgy a vitézek sem.
Fondorlatos csel
Azután Vörös Sárkányharcos eltűnt Fekete Sárkányszív szeme elől hét teljes esztendőre, majd amikor újra előkerült, immár családja volt: oldalán tudta hitvesét, Keleti Hajnalt.
Fekete Sárkányszív beleszeretett Keleti Hajnalba, mert oly szép volt, amilyenről ő legfeljebb csak álmodhatott: léptei oly könnyedek, akár a tavaszi szellő, nevetése mint csengettyűk halk csilingelése, s Fekete Sárkányszív gonosz tervet forralt.
Egy szép napon fölöltötte magára Vörös Sárkányharcos alakját, vonásait, megjelent Keleti Hajnal előtt, s rászólt:
– Siess, szedd össze a ruháid, fegyvereid, s jöjj, mert Fekete Sárkányszív ellenedre tör, el akar rabolni, hogy engem legyőzhessen…
Keleti Hajnal sietve összenyalábolta fegyvereit, némi ruhát, s belekapaszkodott annak karjába, akit férjének vélt.
Az pedig eltűnt vele rejtekükről, s olyan helyre vitte, amelyről csak a sárkányok tudtak: a Hold mögött rejtőzködik egy kis csillag, amely a Földről nem látható, s igen-igen távol van innen, oda röpült vele.
Hódítani nehéz
Fekete Sárkányszív minden képességét latba vetette, hogy Keleti Hajnalt meghódítsa, mert a lány már a röpülés közben rájött a kilétére: a sárkánypáncél alól véletlen áttetszett a fekete sárkánypikkely izzó vörös szélekkel, ez vezette nyomra. Próbált szabadulni elrablójától, de az varázserővel magához kötötte, s a lány semmit sem tehetett. A kis csillagon mindenféle elképzelhető kényelem várta: gazdagon berendezett lak, étel-ital, kényelem, bőség. De Keleti Hajnalt nem érdekelte sem a kényelem, sem a bőség, sem Fekete Sárkányszív hódolata és szerelme: ő haza akart térni Vörös Sárkányharcoshoz. Ezért olyan hideg maradt, mit a kő, és néma, akár a halak, s folyton azon mesterkedett, hogy kitudja elrablója titkát: hogyan győzhetné le, s hogyan térhetne vissza férjéhez a Földre.
Fekete Sárkányszív egy darabig tűrte ezt, ám egyszer csak gonosz indulatokra ragadtatta magát, s rabláncra fűzte Keleti Hajnalt, éheztette, gyötörte, hátha így eléri célját, s feleségül veheti…
Üres lak
Mindeközben Vörös Sárkányharcos hazatért, s üres lak várta: Keleti Hajnalnak, fegyvereinek, ruháinak se híre, se hamva. Először is alaposan megfigyelt mindent, s rájött, hogy Fekete Sárkányszív járt ott, ő szedte rá Keleti Hajnalt, s ő rabolta el.
Megkeseredett a szíve a gondolatra, mi lehet az ő szeretve szeretett feleségével, így indult keresésére. Fölkereste a Négy Folyó Sárkányát, a Legöregebbet, s ő végigpásztázta a földet, a tengereket, az óceánok mélyét, a sivatagokat és a hegyeket, a barlangokat, a szurdokok mélyét, a föld belsejét, a tűz mélyét és végül a levegőt, de sehol sem bukkant Keleti Hajnal nyomára.
– Nem tudom, hol lehet a feleséged, ó, Vörös Sárkányharcos! De összehívjuk a tanácsot, hátha valaki látta…
– Magam is végignéztem már mindent, Négy Folyó Sárkánya, csak utána fordultam hozzád, mert tudtam, hogy ha te nem segíthetsz, akkor senki sem! – sóhajtott Vörös Sárkányharcos.
Smaragdsárkány segítsége
De a Legöregebb már szétküldte a jóságos sárkányokhoz hívó szavát, s azok épp érkeztek is oda: ereszkedtek lefelé sorban.
Amikor minden jó sárkány együtt volt, a Legöregebb elmondta, mi történt. Akkor a legapróbb, legparányibb sárkány, aki olyan volt, akár egy smaragdékszer, s akit Smaragdsárkánynak hívtak, így szólt:
– Ha jól láttam, az Átváltozás Csillaga felé fordult Fekete Sárkányszív a te alakodban Keleti Hajnallal. De nem igazán figyeltem, nem vagyok biztos benne…
– Köszönöm! Ha megkérhetlek benneteket, segítsetek nekem, hogy vissza tudjam szerezni Keleti Hajnalt, mert meghasad a szívem bánatában, ha elveszítem!
Így aztán a jóságos sárkányok egy része láthatatlanná vált, s kísérte Vörös Sárkányharcost a Hold túlsó felén túlra, a messziségben ragyogó Átváltozás Csillaga felé.
A csillag szelleme
Miközben mindez zajlott, Keleti Hajnal láncra verve is elszunnyadt, s álmában meglátta a csillag szellemét, amint megszólítja őt:
– Keleti Hajnal, ne félj, tarts ki, s meglátod, minden jóra fordul! – biztatta mosolyogva. – Minden gonosz indulat ellenkezőjére változik itt, s minden jóindulatú érzés megmarad, mert ez a hely, az én csillagom, az Átváltozás Csillaga. Fekete Sárkányszív megjuhászodik, s nem kell tőle tartanod. A férjed is megtalál, mert már keresésedre indult. Csak légy állhatatos!
Csodatévő erő
Keleti Hajnal fölébredt, s érezte, hogy a férje közeledik. Erőt merített hát az álombeli szellem szavaiból, s amikor Fekete Sárkányszív visszatért, hogy feleségéül kényszerítse, kitartott Vörös Sárkányharcos mellett. S ez a szeretet, amelyet férje iránt érzett, felhőt vont köré, s nem engedte Fekete Sárkányszívet hozzáérni egy ujjal sem. Majd beférkőzött a vörös tűzben izzó fekete sárkánypikkelyekből álló páncél alá, onnan pedig Fekete Sárkányszív szívébe, s átváltoztatta az Átváltozás Csillaga segítségével. Fekete Sárkányszív megrázkódott, sírva fakadt, fölismervén előbbi gonoszságát, majd térdre hullt a lány előtt, s bocsánatáért esdekelt. Bűnbánata megindította a lányt, aki így meg is bocsátott, s épp akkor szabadította meg láncaiból az átváltoztatott vitéz önként Keleti Hajnalt, amikor Vörös Sárkányharcos megérkezett láthatatlan sárkánykíséretével.
Vérszövetség
A bűnbánat, amit Fekete Sárkányszív érzett, olyan szemmel láthatóan valódi és mélységes volt, hogy Vörös Sárkányharcos is megbocsátott ellenségének, annál is inkább, mivel végül is nem bántotta imádott feleségét, s szövetséget kötöttek. Vérük örök pecsétül csordult testvéri szövetségükre, s attól kezdve Fekete Sárkányszív húgaként védelmezte Keleti Hajnalt, s testvéreként harcolt Vörös Sárkányharcos oldalán.
A gonosz sárkányok alkonya
Szövetségük a gonosz sárkányok alkonyát jelentette a Földön, ahová visszatértek, mivel Fekete Sárkányszív a gonosz minden fortélyát ismerte, s Vörös Sárkányharcossal szövetkezve legyőzték az emberek megnyomorítóit.
Attól kezdve a béke úgy maradt meg, hogy a gonosz sárkányok átköltöztek az emberekbe, de ez már a Sárkányok Népe harcainak elcsitulása után történt, akik Vörös Sárkányharcost és Fekete Sárkányszívet Keleti Hajnallal együtt szívükben őrizték és őrzik azóta is méltó leszármazottaik, a Holdsugarak Ezüstvitézei, Keleti Hajnalsugarak Népe, a Kismedve Harcos Népe és a Nagymedve Harcos Népe fiaiként.
Vörös Sárkányharcos és Fekete Sárkányszív pedig az Ikrek csillagképből támad föl újra meg újra, amikor szükség van szövetségükre és harci tudásukra a Földön a gonosz ellen.
- 07. 15., J. W. Cassandra
