J. W. Cassandra: Vörös Sárkányharcos legendája

3 Likes Comment
  • Save

Sárkányvér tüzéből sarjadt

Abban a messzi-messzi, az emlékezet homályába vesző múltban, amikor a Földre érkeztek az embereket megbüntető sárkányok, élt egy vitéz harcos a Földön. Senki nem tudta, hogyan került ide, senki nem látta kicsiny gyermekként, ismeretlen maradt mindenki számára szülőanyja, apja, s az is, miként nevelkedett. Származásáról azt rebesgették, hogy a legbölcsebb, a legöregebb és legelsőként a Földre érkezett sárkány kiömlő vérének tüzéből nőtt ki, s amint kisarjadt, azonnal ereje teljében és kész ifjú vitézként látta meg ezt a napvilágot.

A vitéz

Az ifjú ruházata sötétvörös volt, akár a sárkányvér, derékszíját körös-körül sárkánykarmok díszítették, zubbonyán a gombok gyöngyházfény ragyogásához hasonlóan fényezett sárkánypikkelyekből álltak, lábvértje sárkánybőrből készült, fegyvereit sárkánytűzben edzett, sárkányvérbe mártott, mindig célba találó íj és nyíl, dárda, éles tőr, görbe, rövid kard és egy láncos bot alkották, hajítófegyverei akár az ég lángos csillagai, s nem akadt legyőzőre. Pajzsra nem volt szüksége, mert voltak, akik azt állították, hogy levedlett sárkánybőrt öltött bíborvörös ruházata alá, mások szerint eltérültek a nyilak, lepattantak a fegyverek, amint hozzáértek: egyszóval sebezhetetlen volt.

Marcona alak

Félelmetes hírét növelte marcona alakja és arca is: valójában vékony, inas, a Sárkányok Népe fiainál magasabb termetű, ám erős, szívós, hajlékony volt, arca pedig hosszúkás, finom metszésű, majdnem csak nőies, ám ezt a jobb szemöldökétől a halántékán átívelő forradás és jobb arcfelén egy másik mély seb maradványa elfeledtette a szemlélővel.

Arca mégis különös volt: az egyenes szálú, fényes, sima félhosszú haj alatt a szemöldöke fekete, sűrű, erős, háromszög ívére hasonlító vonalat alkotott, szeme egészen ferde metszésű, finom, mandulavágású, fölfelé ívelő alakját azonban csak kiugró arccsontja emelte ki, nem emlékeztetett a későbbi Keleti Hajnalsugarak Népe szemére sem. Egyenes, viszonylag kis orra alatt bajusz konyult ajkai fölött kissé lefelé, álla finom vonalban végződött.

A Legöregebb Sárkány bíbor véréből

Ha csak rátekintett valaki, még meg sem rezdült volna, ám tekintete olyan átható pillantással fúródott az őt szemlélőbe, hogy annak szívébe rettegés költözött, mert azonnal érezte, hogy ez a tekintet a veséjébe lát.

A Vörös Sárkányharcos valóban mindent tudott, egyetlen pillantással fölmért mindenkit, s tudását arra használta, hogy a gonosz sárkányokat legyőzze.

Mindent megtanult a Legöregebb Sárkánytól, akinek bíbor véréből plántálódott a Földre, s félelmetes harcosként elsőként zúdult a csatákban a gonosz sárkányokra, lovát vágtára ösztökélve lehagyott mindenkit, s fegyverei sok gonosz sárkányt pusztítottak el. Ha sárkányüvöltés hangzott föl, sarkantyúba kapta lova véknyát, s már rohant is az ellenségre, mint a förgeteg.

Mint a zsákmányt cserkésző tigris

Sok-sok ember köszönhette neki életét, sok-sok lányt mentett meg a sárkánybarlangokba, víz alatti sárkányhajlékokba való elhurcolás elől, s néhány ifjat is tanított a sárkányharc módozataira. Viszont nem talált – igaz, nem is keresett – magának barátokat, s ellenségei csupán a gonosz sárkányok közül kerültek ki.

Az emberek örültek segítségének, ugyanakkor félték is, mert úgy jelent meg köztük mindig, mint a zsákmányát cserkésző tigris: óvatos, puha, finom mozdulatokkal, lopakodó léptekkel, de ugrásra készen, s nem tudhatták, melyik pillanatban támad. Ha pedig támadott, az mindig halálos volt ellenségére.

Egy lány segélykiáltása

Történt egy ízben, hogy Vörös Sárkányharcos egy lány segélykiáltása miatt pattant nyeregbe. A lányt egy hatalmas, erős, félelmetes, vaskos pikkelyekkel borított testű szörnyeteg rabolta el gyaloghintajából, karmaival szörnyű sebet ejtve testén, ahogy kiragadta a hintóból. Mikor Vörös Sárkányharcos utolérte a gonosz párát táltosán, az épp leejtette a lányt a magasból, s tüzét utánaszórva nézte, hogyan zuhan alá… Vörös Sárkányharcos a zuhanó lány alá röpülve elkapta őt, majd nyergére fektette.

Ekkor a sárkány szörnyű dühvel támadt rá, azonban Vörös Sárkányharcoson nem fogott a sárkánytűz, sem a karmok nem vájtak testébe, mivel védte őt a Legöregebb vére és a sárkánybőr, amelyet ruházata alatt viselt.

Megtépte sárkánybőrét

De a lányt nem védte semmi, ezért Vörös Sárkányharcos megtépte sárkánybőrét, mert így ki lehetett tágítani, s ráborította védencére. Hosszú, keserves küzdelem bontakozott ki a gonosz sárkány és a vitéz között, s mivel eddigre Vörös Sárkányharcos már számtalan csatában győzött, most is csak fölülkerekedett végül. Igaz, igénybe kellett vennie hozzá a Legöregebb segítségét is a távolból.

A lány ezalatt azt látta, hogy Vörös Sárkányharcos millió sebből vérzett, mikor varázsfegyvereihez folyamodott, s hatalmasat kiáltott a sárkányölelés szorításában, miközben a lángok arcát nyaldosták… Akkor hirtelen ellentűz csapott föl, s átterjedt a gonosz párára, aki elengedte áldozatát, s egy láthatatlan ellenféllel szemben kezdett védekezni.

Vörös Sárkányharcos arca előtt a lángok kialudtak, s lélegzethez jutva, olyan tekintetet vetett a gonosz bestiára, amelytől az kilehelte páráját.

„Ki vagy te, szép húgom?”

A lány behunyta a szemét. Mire újra fölnézett, egy kissé megpörkölődött, fityegő sárkánypikkely-gombú, ezer sebből vérző ifjú vitéz hajolt fölé, különös, ívelt mandulaszeméből aggodalom áradt, s megpróbálta őt életre kelteni. Amint azt látta, hogy a lány szeme kinyílik, megkérdezte:

– Ki vagy te, szép húgom?

A lány pedig elmondta, hogy ő a világ legesleg-keletebbre fekvő kis országának lakója, ez ország uralkodójának lánya. S valóban szép volt: finom virágsziromarcában fekete szem csillogott, arca barackvirág-színű, ajka cseresznyepiros, alakja tetszetős, haja selymesen fénylő; sűrű, vastag hajfonata bokájáig leért.

Vörös Sárkányharcos hazavitte a lányt, Keleti Hajnalt apjához, s elszegődött annak szolgálatába. Mindezt pedig azért cselekedte, mert megbabonázta a lány szépsége. Letöltött érte hét esztendőt, s ekkor a király hozzáadta Keleti Hajnalt.

A Sárkányok Népe ősei

Miután véget ért az esküvői vigalom, visszatértek a sárkányok által dúlt földre, s ott éltek. A lány, azaz Keleti Hajnal is megtanult a bestiák ellen harcolni, majd gyermekeik születtek, négy fiú. A négy fiúnak is megtanítottak mindent, s az összes olyan nép tőlük származott, akik a sárkányharcokban elöl járnak, így váltak ők ketten őseivé a sok, eredetileg keleten élt, ám azóta szerteszét szóródott nép leszármazottainak, akik a Sárkányok Népét alkották a Földön.

Arcvonásaik, testalkatuk is mutatja eme ősök valamely vonásait a figyelmes szemlélőnek.

Vörös Sárkányharcos Sziklája

Hosszú élete végén Vörös Sárkányharcos a Vörös Sárkánycsatamező egyik sziklájába költözött, onnan szokott időről időre új életre kelni, amikor szükség van rá, s ez így is marad, míg a Földön bármilyen sárkányok előfordulhatnak, ma is megjelenhet, ha a szükség szólítja. De nem lehet tudni, melyik az a szikla, mert bűbáj védi, s ezért a környező sziklákat úgy nevezik máig is, hogy Vörös Sárkányszikla, másik nevén pedig mindegyik a Vörös Sárkányharcos Sziklája.

Vörös Sárkányharcos megidézése

Aki őt akarja megidézni, mióta ide költözött, annak a Vörös Sárkánycsata mezejének kellős közepére kell állania holdtölte éjfelekor, bíborvérű borral kell meghintenie az ezüst holdfényben a legrettegettebb sziklát, amely a középről nézve észak felé magasodik, de előbb föl kell másznia a gyér, kísérteties fényben a csúcsra, ami sosem könnyű, mert az éjféli bűbájharmat szitál olyankor, s hinti rá a varázst, hogy csak olyan ember juthasson föl a csúcsra, aki rettenthetetlen, és minden tekintetben méltó arra, hogy megidézze minden idők egyik legfélelmetesebb sárkányharcosát a bíborvérű borral meghintett csúcson. S ha ez sikerül, akkor jön a próba: a Vörös Sárkányharcos a tér minden irányából egyszerre zúdítja rá nyilait, mindenféle fegyverrel támadja, míg a csúcsról le nem bukik, vagy el nem kapja a záporozó nyilak közül a középsőt: ha sikerül, méltónak bizonyul, s akkor a Vörös Sárkányharcos a segítségére siet… Mindezek mindig így történnek, amióta a harcok sűrűje véget ért, mert gyáva, mihaszna, méltatlan ember nem vetheti rá pillantását sem: még beszennyezné a vitézt, s akkor annak legyőzhetetlen sárkányölő ereje megfogyatkozna!…

Hogy mi lesz Vörös Sárkányharcossal, ha egyszer majd kihalnak a sárkányok a Földön, azt pediglen sűrű titkok homálya fedi…

 

  1. 07. 08., J. W. Cassandra
  • Save

You might like

J. W. Cassandra

About the Author: J. W. Cassandra

I am a teacher and a registered author either, at Artisjus as a writer and a poet in Hungary. I write from my childhood, in different genres: fantasies, poems, short stories.

Leave a Reply

0 Shares 587 views
Share via
Copy link
Powered by Social Snap