Ha hozzád még köszönteni elmegyek,
Utam zarándokút a semmibe.
Múlt kútjába ha nézek, nem láthatlak,
S most itt vagy még, mégsem talállak:
Mert mit mondanék még, az mind
Múlt-kútba hulltnak szól, neked;
S mit is mondhatnék immár neked,
Ki rég útra kelt a semmibe?
Hiába vagy itt még, nyomod sem lelem;
S ha mondhatnám is, szó hull semmibe:
Csak remélem, hogy még tudod: rég
Megbocsátottam, s fájó terhed cipelem.
Lehet ez búcsú vagy köszöntés,
Hiszen ma a te napod van: ünnep;
S míg még itt vagy, mégis köszöntlek,
Bár szavam hull senki földjére,
De te tudod még, hiszem, hiszem!
És hozzád még köszönteni elmegyek,
Bár szavam hull, s az úton csak gurul,
Bár utam zarándokút a semmibe…
- 05. 01., J. W. Cassandra
