Eszmélés – (Hungarian Version)
Bocsásd meg, hogy imént
merész álmomban lepkeként
szálltam, szárnyam hímporán
gyönyört nyújtva a Mindenségnek –
most ébredek, s nézem szárnyam
helyén a semmit;
a hímport, mi gyönyört hordott
hátán,
letörölte az ébredés és csak
araszolok a porban céltalan,
számban földíz és a világ mocska van –
Bocsásd meg, hogy nem törlöm
le és nem vagyok tiszta –
nincs szárnyam, nincs kezem,
![Eszmélés | A Hungarian Poem by J W Cassandra at UpDivine](https://updivine.com/wp-content/uploads/2019/10/Eszm%C3%A9l%C3%A9s-1a-300x194.jpg)
se lábam,
csak az irgalmatlan valóság-
tépte vágyam lebben még
egyet tétován
s lehull mellém a porba,
hogy ott heverjen árván…
Pillangó nem vagyok,
porban csúszok csupán,
féregként élem életem;
hogy is hihettem,
hogy álmodhatok, s
álmomban legalább
pillangó-gyönyört nyújthatok?
Hisz a Mindenség mocska
vagyok…
![Eszmélés | A Hungarian Poem by J W Cassandra at UpDivine](https://updivine.com/wp-content/uploads/2019/10/Eszm%C3%A9l%C3%A9s-1b-1-300x194.jpg)
- 11. 30., J. W. Cassandra
![Eszmélés | A Hungarian Poem by J W Cassandra at UpDivine](https://updivine.com/wp-content/uploads/2019/10/Realization-1.jpg)