J. W. Cassandra:
A fogoly kilép
A fogoly, kit kötnek korszakok, kilép:
A lánc, mit kovácsoltam magamnak, lehull,
Szemei szétpattannak, mint a buborék,
Mit törhetetlennek kovácsoltam: lepattan;
Sosem-volt szeme idő-törmelék.
A lánc, mit kovácsoltál magadnak, lehull,
Szemei szétpattannak, mint a buborék,
Mit törhetetlennek kovácsoltál: lepattan;
Sosem-volt szeme idő-törmelék.
Csörömpöl a lánc, zörög az idő:
Rabság láncszemének helyén terem,
Mit fölmutat álomból ébredő:
Nincs rablánc, rab: csak létező, egyetlen.
Sosem volt senki más sehol: csak ő.
- 03. 23., J. W. Cassandra
