Csendfalon perceg az Idő, a vén szú,
Csendfalon perceg másodperce,
Mi mindent visz, pedig lassú:
Mindent csendfalon perceg szét,
Mi időbe vetett csendfalak közén,
Nem menekül, csak mi rajta túllép.
Szerterobban hirtelen a fény,
Véget ér percegő Idő s lény.
Létbe lép az időn túli Lény:
Tán nem zárul csendfalak közé.
Tán nem huny ki benne a fény,
S míg forma léte: egyre remél.
Csendfalon perceg az Idő, a vén szú,
Csendfalon perceg másodperce,
Mi mindent visz, pedig lassú…
- 12. 02., J. W. Cassandra
