J. W. Cassandra:
Hajnalok s ítéletnapok jönnek-mennek…
Világok merülnek föl dalolva a Semmiből,
Világok merülnek alá némán a Semmibe –
Világhajnalok, ítéletnapok jönnek-mennek,
Csupán a szeretet, mi egyedül állandó.
Világhajnalok, ítéletnapok: a változás,
Napok, csillagok holdak mind lehullnak –
Panta rhei: világok, korszakok, formák;
De a Szeretők örökkön maradnak…
Mert minden forma tiszta Szeretetből jön,
Mert minden forma tiszta Szeretetbe merül alá –
Hajnalhullámzás Ítéletnapokon: s még vagyunk,
Nap, hold, csillag kihuny: Szeretet ölelő napunk.
A Szeretet ölel magába tiszta fehér fénnyel,
S a Szeretők formát váltanak: tündöklő tökéllyel.
Ragyogók, mint gyémántdiadém Királynő haján,
Ragyogók: a teljes világrend lázban ég láttán.
S a tökéletesség mozdulatlan egyre csak vár,
Míg hajnalok, s ítéletnapok jönnek-mennek…
Csak a Szeretők élhetnek túl minden változást,
Csak a Szeretők állhatnak ki nappalt s éjszakát…
- 01. 11., J. W. Cassandra
