J. W. Cassandra: Libáció
Mélységbe rántott csillag, ragyogsz,
S csak vízkereszt-ígéret, mi emel.
Mélységbe rántott csillag vagyok,
S nem látom, ha segítség jön el.
A mélységből kilátni nem tudok,
Örökkön úgy érzem: zuhanok,
S mélységeket beragyog hullócsillag,
Majd ha az ígéret betölt, ellobban.
Léte a végtelen pillanata volt,
Lénye a csillag, emléke ragyog,
A mélységnek káprázik vak szeme,
Hisz vakítja vízkereszt ígérete.
S ha a vízkereszt-ígéret betölt,
A csillag újra száll majd az égre, föl,
S ki látja lángívét fennen ragyogva,
Tudja: betelt az égi pecsétek sora.
Földre ömlött égből vízkereszt bora…
- 06. 13., J. W. Cassandra
