J. W. Cassandra: Libáció

1 Like Comment
  • Save

J. W. Cassandra: Libáció

Mélységbe rántott csillag, ragyogsz,
S csak vízkereszt-ígéret, mi emel.
Mélységbe rántott csillag vagyok,
S nem látom, ha segítség jön el.

A mélységből kilátni nem tudok,
Örökkön úgy érzem: zuhanok,
S mélységeket beragyog hullócsillag,
Majd ha az ígéret betölt, ellobban.

Léte a végtelen pillanata volt,
Lénye a csillag, emléke ragyog,
A mélységnek káprázik vak szeme,
Hisz vakítja vízkereszt ígérete.

S ha a vízkereszt-ígéret betölt,
A csillag újra száll majd az égre, föl,
S ki látja lángívét fennen ragyogva,
Tudja: betelt az égi pecsétek sora.

Földre ömlött égből vízkereszt bora…

  1. 06. 13., J. W. Cassandra
  • Save

You might like

J. W. Cassandra

About the Author: J. W. Cassandra

I’m a teacher and a registered author either, at Artisjus as a writer and a poet in Hungary. I love forests, butterflies, flowers.

Leave a Reply

0 Shares 41 views
Share via
Copy link