J. W. Cassandra: Örök tánc

20 Likes Comment
  • Save

A szív és az elme, az ész,
Mi bölcs volt, szeretetteljes,
Most kardot emelni kész,

Hisz a dualitás formálja létünk:
Egyedülit a dualitás hasít végül,
S fölmutat látnokot és vakot…

És ez az idő és az „időn túl”:
Ez a pillanat, midőn létünk, a táncolót
Látod: a vak és a látnok…

Ez a villám villanása,
Ez a tánc lobbanása,
Élet s halál: az Isten tánca…

Ám te vagy a szív és az elme,
Te vagy a látnok, s a vak benne,
Te vagy a halál és az élet…

Táncod, mit jársz, haláltánc,
Míg meglátod: egyensúlyt ad –
Teremtés s pusztítás örök Egy marad.

S már kezdődik újra a tánc:
Isten teremt örök egyensúlyt,
S az dualitássá hasad…

Ám légy csak a szív és az elme,
Ám légy csak szerető, kedves:
Látnokot s vakot át így ölelj!

S amit így meglátsz: az az örök tánc!

  1. 03. 15., J. W. Cassandra
  • Save

You might like

J. W. Cassandra

About the Author: J. W. Cassandra

I’m a teacher and a registered author either, at Artisjus as a writer and a poet in Hungary. I love forests, butterflies, flowers.

Leave a Reply

0 Shares 525 views
Share via
Copy link
Powered by Social Snap