W. Cassandra:
Pusztába kiáltott szó
Pusztába kiáltott szó vagyok;
Hangtestem a szél hordozza,
Tépi, cibálja foszlányokra,
Foszlányait sodorja tova.
S bár lehetne légyen ember
A sivatag pusztaságban, kietlen
Forró homokon, ki látva látja
És hallva hallja e foszlányokat!
A szél süvítve tovasodor,
Nem állnak össze többé
Soha egyetlen hangtestté
Foszlányaim, miket szétszaggatott.
A hangfoszlányok értelmetlen
Zajként súrlódnak fülekhez,
Lényegük többé nem tudható:
Vagyok a pusztába kiáltott szó.
- 12. 17., J. W. Cassandra
