J. W. Cassandra: Szabadság

J. W. Cassandra: Szabadság

Nincs olyan hely e Földön,
Hol szabadon szállj, mint a madár:
Ha az égbolt a célod: üres
Végtelenje a végtelenbe ölel –
Ha szárnyad szélesre tárod,
Vad szelek törik, lesz vágott –

Haragos vihar vet vissza
A földre, tört gerinc a titka –
Hol a Vigasz, mi meggyógyít?
Csupán a kerék jő, legyilkolni:
Karmikus kötelék kötöz hozzá,
Föl-le vet téged, hajít égre, dob tóba –

Míg végül tisztán megértheted:
Tört szárny nem emel Végtelenbe
Tört gerinc nem lehet oszlop
Az égbe, földről nézve megszegtél
Képzeleteddel Örök Törvényt:
A forma önmaga sosem tépi el kötelét.

Köteléktől mentes a tágas Végtelenben
A lélek lehet csak méltó léttel,
Mit sosem szeghet meg a forma,
Bár formád pokol-vihar volna,
Vagy Örök Tisztaság tiszta lángja –
A lélek az, minek lehet szabadsága…

E Föld csupán kötelékek földje,
Ez ég csupán üres hangok köze,
S mikor a lélek végül meglátja:
Oly szabad köteléktől, akárcsak
Hajnali vagy alkonyi fényrobbanás –
Levet formát, s végre fölszáll,

Ősrégi fényköntöse, mi befedi,
Tánc, öröm, színes ragyogás veszi
Körül kavarogva: nincs hiány
Sem égen többé, sem Földön,
A lélek az egyedüli szabad madár:
Magasban s mélyben totalitás…

Ki szabad akar lenni, madár a Végtelenben,
Látnia kell a hiányon át a teljességet…