J. W. Cassandra:
Sziklafal tövében
Ülök a sziklafal tövében –
A szezám tárul –
S a szikla fölmutatja énem,
Mi időbe zárult.
Ülök és e falat mind nézem:
A titok tárul.
Sorra látom életekben lényem:
Lényem elárvul.
Ülök a barlang elejében –
A kép kitágul –
Minden létben fölragyog fényem,
Mi el nem árul…
Ülök a sziklafal tövében –
Esti ős homály hull –
Csillag ragyogja égen fényem,
Végtelenné tárul…
- 06. 14., J. W. Cassandra
