A Középről elmozdult a mérleg –
A serlegben habzik már a méreg…
Ám nem iszom ki, míg meg nem érem,
Mi lelkemben él, eltemetve, mélyen.
Míg kitör a Fény, mi alkot mindent,
Míg a benső nap kél, s távozom innen,
Glória-övezte szép alak, hozzád,
S maradok, hisz bennem él szép orcád –
A mérleg mérhet csak földi létet –
Méreg olthat ki csak földi létet.
Én hozzád csupán majd visszatérek,
Ha Középről elmozdul a mérleg,
S a serlegben tündököl szép fényed:
Glória-övezte lény, szívvel ítélj meg!
- 12. 04., J. W. Cassandra
