J. W. Cassandra:
Tökéletes léttelen létező
Minden a hiány, mióta elmentél:
A hiány oldódik bennem végtelenné.
A hiány oldódik ponttá: végtelen tér
Így válik malommá: nem is intettél…
Nem is intettél, időből kiestél,
S azóta a hiány létem, mit ütöttél.
Hiányod űrét foltozom könnyel, vérrel,
Foltozom fájdalommal, szenvedéssel,
Foltozom dadogó, fájó szavakkal –
S fáj csontjaimban égő fájdalommal
A hiány, mit nem fedhet be az idő –
Vagyok tökéletes léttelen létező…